Vigaszunk

mai ügyeletünk alkalmával:

Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.

Jób 5,18

Látogatóban…

„Boldog az ember, aki féli az Urat,

és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.”

(Zsoltárok 112:1)

Lassan városunk minden negyedében lesz egy Ilonka nénink. Ma egy másik Ilonka néniről mesélek, nem arról, akiről korábban írtam. Másodszorra jártam nála. Amikor rám ismert, csak ennyit mondott: „Vártam, hogy ismét eljöjjön”. Ilonka néni családja vérnyomásmérőt kért a Szeretetszolgálattól, amelyet sajnos egyre gyakrabban kell használniuk. Ha kéznél van, nagymértékben megkönnyíti a család dolgát, hisz a legapróbb árulkodó jel is életet menthet. Múlt alkalommal is, ma is, megmértük Ilonka néni vérnyomását, és ezúttal a mérőműszer gazdára lelt, ott is maradt Ilonka néninél. S bár a táskámban a helye üresen maradt, a lelkem csordultig megtelt. Minden alkalommal, amikor meglátogatunk valakit, a lelkünkben megőrzünk és hazaviszünk valamit ebből.       
   

Ilonka néni ma a szüleiről beszélt. Röviden felvázolta gyermekkorát. Elmondta, tíz évesen elvesztette édesapját, ezáltal pedig nagy teher nehezedett édesanyjára, akinek egyedül kellett megküzdeni gyermekei felnevelésével. Azonban azt a tiszteletet, amellyel Ilonka néni mesélt a szüleiről, nehéz szavakba önteni. Emlékeit egyértelműen a szeretet, a szülőkkel szembeni alázat hatotta át. Emléküket, mint ékköveket őrzi szívében. „Édesanyám, ...édesapám...” – így beszél róluk. A magyar nyelv legszebb két szava ez. Miért nem használjuk őket gyakrabban?     
       

„Édesapám, amikor kiment a mezőre magot vetni, levette kalapját, letette maga elé a földre, meghajtotta a fejét, és ezt mondta: »Én Istenem, áldj meg engem és az én munkámat»” – mesélte Ilonka néni. Aztán, amikor befejezte a magvetést, ismét megállt egy pillanatra, összekulcsolta kezét és elrebegte: »Köszönöm, Istenem, hogy megsegítettél! Áldásod kísérjen ezután is».” Tetszik tudni – mondta nekem Ilonka néni – édesapám sosem káromkodott, istenfélő ember volt. A fa pedig megteremte gyümölcsét Ilonka néniben. Első látogatásomkor már megvizsgálhattam a régi, vaskos Bibliát, amely ott fekszik Ilonka néni asztalán. Sajnos apró betűs, hamar elfárad tőle az öreg szem. Pedig Ilonka néni nem hagyja magát, inkább többszöri szünettel, de elolvassa az aznapra kijelölt igerészt. Ma vittem neki egy nagybetűs Ószövetséget, mondanom sem kell, mennyire örült neki. Igen, az öröm, az örülni tudás művészetét is megtanulhatnánk tőle.       
 

Amikor kifele tartottam, köszönéskor megkérdezte: „Mondja, van udvarlója?” Férjem van – feleltem.  „Gyerekük van-e?” – faggatott tovább. Az még nincs – válaszoltam. „Tudja – hangzott a válasz – édesanyám vicces kedvében azt szokta mondani, a rossz ruhát és a gyermeket nem kell kérni, az lesz anélkül is”.

Mosolyogva léptem ki az ajtón, és úgy éreztem, alig várom, hogy ismét bekopogtathassak. 

       

Amália          

 

(A vérnyomásmérőt egy adakozó hölgy adományából és a SCHOLL közbenjárásával, a Bibliát pedig az Erdélyi Református Egyházkerület iratterjesztői irodájából vásároltuk.)

A RefTelSz betelefonálói szüntelenül adventet ülnek...

Két hónap telt el, mióta nem láttam Mártát. Már közel egy éve rendszeresen – hetente egyszer – eljárok hozzá bevásárolni, de az utolsó két hónapban nem teljesíthettem ezt a szolgálatot, ugyanis érettségiznem kellett. A tanulás lejártával megemlékeztem Mártáról, s úgy döntöttem, meglátogatom, és megkérdem tőle, hogy tart-e még igényt valamire.

„Olyan rég nem láttam magát István, már rég vártam!” – ezekkel a szavakkal fogadott. Röviden elbeszélgettünk, majd megegyeztünk abban, hamarosan hívni fog vásárolni.

Márta lábát fekély lepte el, ezért már több mint két éve nem tud, nem szabad kimozdulnia a házból. Szerény körülmények között él, kevés nyugdíjjal, két unokájával és lányával (akinek két munkahelye is van, kevés ideig lehet otthon gyermekeivel, és a gyermekek nevelése is Márta feladata).

Azt hiszem, betelefonálóink nagy része ugyanezekkel a szavakkal várná bármely látogató önkéntesünket, mint ma engem Márta.

Nagyon várnak bennünket, szükség van ránk. Legyünk ott!


 Az Úr igéje minden önkéntesnek adjon erőt betelefonálóink meglátogatására: „Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.” (2Kor 7, 4.)

István

Csordultig tölti poharunkat

Lehetőségünk nyílt arra, hogy az előző egy esztendő tapasztalatait vizuális formában is átadhassuk. Mindez úgy vált valóra, hogy a kolozsvári Szent Mihály plébánia megajándékozott bennünket egy nagyon igényes és egyben praktikus videó-kivetítővel, melynek a képét mellékelve láthatjuk.    

Ez az adomány meghatározója lesz a következő néhány nap munkabeosztásának, hiszen arra törekszünk, hogy a lehető legrövidebb időn belül elkészüljön egy rövid, ugyanakkor pontos és részletes bemutató a szolgálatunkról. Imádkozzunk együtt azért, hogy minél jobban tudjuk kifejezni mindazt, amit az Úr cselekszik.

Köszönet az adományért a  Szent Mihály Plébániának!

                         

 

Tudunk-e más hibájából tanulni?

2010. július 20-án a tasnádi református gyülekezet lelkipásztora felhívta a Református Telefonos Szeretetszolgálatot és elmondta, két kislány súlyos gombamérgezéssel Kolozsváron fekszik az intenzív osztályon, egyikőjük már el is hunyt. Abban egyeztünk meg, szállással és látogatással sietünk a kétségbeesett és kimerült hozzátartozók megsegítésére. Másnap a Szeretetszolgálat két munkatársa el is ment az életben maradt Krisztinához, azonban, ahogy beléptünk, az elhomályosított ablakú ajtón egy szomorú tekintetű nővér fogadott bennünket és közölte Krisztina halálát. A nővér távozása után megvártuk a hozzátartozókat, akikre nemcsak a három temetés (a nagytata is elhunyt időközben a szatmári kórházban) súlya nehezedett, hanem az újraélesztés szörnyűségeinek látványa is.

Krisztina keresztanyja lelkünkre kötötte, ezzel a szomorú példával a lehető legnagyobb körben figyelmeztessük az embereket arra, hogy bár idén bőségesen megáldott az Úr Isten finomabbnál finomabb gombákkal, nagyon vigyázzunk! Még csak hozzá se nyúljunk olyan gombához, aminek azonosításában nem vagyunk biztosak. A kórház főorvosa csupán annyit fűzött hozzá a történtekhez, hogy a gombamérgezés (ebben az esetben: gyilkos galóca) az egyik legkegyetlenebb halál. Halál?

Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?                                                                                                                                                         (I. Kor. 15,55)

Az Úr adjon erőt, vigasztalást gyászoló testvéreinknek!

Norbert

Kézzel fogható ajándék Tőle

Az internetes naplónkon látható összes fénykép kölcsönkért fényképezőgéppel készült, melyekért ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Sógor Árpád és Ferencz Amália munkatársunknak.

… csordultig van a poharam – olvashatjuk a 23. Zsoltár 5. versében. Dávid egy olyan helyzetben kiáltott így fel magában, amikor azt érezte, nem szűkölködik! Hasonló a helyzet ma velünk is. Kölcsön kapott fényképezőgépek után ma átvehettük a sajátunkat. De ez a szó: sajátunk, még mindig nem fejezi ki eléggé, mit is jelent bővőlködni. Nemcsak saját fényképezőgépünk van, hanem még igen jó minőségű is! (Kompakt, Felbontás: 14 Mp, Optikai zoom: 30x)
Isten kegyelméből ezentúl új lehetőségek nyílnak előttünk:


- fényképes esettanulmányok készítése;
- az internetes napló és a honlapunk képanyagának rendszeres frissítése;
- fényképes fotópályázatokon való részvétel;
- az évenkénti kiértékelő alkalmainkat saját fotókból összeállított tárlattal szeretnénk összekötni;
- ha pedig összegyűl egy kötetre való azokból a csodákból, melyeket szolgálataink során tapasztalunk, fényképekkel gazdagított kiadvány elől sem zárkóznák el.

Köszönet a támogatónknak!

Norbert

Neked van időd?

Ma a 86 éves Julika néninél voltam látogatóban. Fekve találtam. Március óta mozgásképtelen. Tegnap járt nála először gyógytornász, aki ezután háromnaponta fogja tornásztatni. Örültem a hírnek, annál is inkább, mivel így legalább többen nyitják majd rá az ajtót. Eddig egy asszony járt hozzá, naponta egyszer kiszolgálta, az ételt megmelegítette, az ágyához vitte. Azon kívül minden nap egy nedves kendővel megtörülgette Julika néni hátát, és ellátta a tisztasági feladatokat. Naponta egyszer. Képzeljétek, mit jelenthet magatehetetlennek lenni. Most tegyétek hozzá azt, hogy mit jelenthet magatehetetlenül feküdni a betegágyon, hónapokon keresztül úgy, hogy az ember tudja: ha szomjas vagyok, nincs ki vizet adjon. Ha vécéznem kell, nem támaszkodhatok külső segítségre. Ha ennem kell, csak ahhoz nyúlhatok, ami az ágyam mellett van reggel, vagy dél óta. Mert csak naponta egyszer szolgálnak ki, amikor odahozzák az ágyamhoz a szükségeseket, megtörülgetnek, hogy felfrissüljek, aztán elbúcsúznak és elmennek. Julika néni ebben a helyzetben van. Március óta. És tudjátok, mi fájt ma nekem a legjobban? Amikor Julika néni azt mondta, hogy a családjának nincsen ideje arra, hogy róla gondot viseljen. NINCS IDEJE!

...Nincs időnk! Nincs időm... Ezt hajtogatjuk reggeltől-estig. Szomorú. Nagyon szomorú. Óvjon meg mindnyájunkat az Úr ettől, és tartsa meg az egészségünket! Nehogy ágynak essünk a sok tennivaló és lótás-futás után, és hirtelen megállásra kényszerüljünk. Mert a beteg embernek aztán van ideje. Annyi, amennyit azelőtt el sem tudott képzelni. Miért hisszük, hogy kényünk-kedvünk szerint bánhatunk az idővel? Lehet, nem vagyunk tisztában azzal, hogy nem a tulajdonunk? Hát nem. Ezért néha szánjunk belőle másoknak is, hisz mi is ajándékba kaptuk. A születésnapi tortát sem egyedül szoktuk megenni. Egy-egy szeletet mindig félre lehet tenni belőle...


Amália

Isten oltalma

Mai ügyeletünk vezérgondolata:

Ha elmosta az Úr Sion leányainak undokságát, és Jeruzsálem vérét eltisztítá belőle az ítélet lelkével, a megégetés lelkével:

Akkor teremteni fog az Úr Sion hegyének minden helye fölé és gyülekezetei fölé nappal felhőt és ködöt, s lángoló tűznek fényességét éjjel; mert ez egész dicsőségen oltalma lészen;

És sátor lészen árnyékul nappal a hőség ellen, s oltalom és rejtek szélvész és eső elől. 

(Ésaiás 4, 3-5.)

Korlátlan szeretetszolgálat

Első látogatásunk a 67 éves Emma nénihez vezetett, aki Marosvásárhelyről hívott bennünket. Gyülekezetében kapott RefTelSz-ismertető kártyát, és bizalommal hívta a 0264-56 56 56-os telefonszámot. Bár az előhívószám Kolozsvár területét célozza meg, Emma néni meggyőződéssel hitte, a Szeretetszolgálat Vásárhelyen működik. Hat héttel férje halála után beszélgetésre, imakönyvre volt szüksége.

Mikor felértünk az emeletre, Emma néni már az ajtó előtt, mosolygós arccal várt bennünket. Alig léptük át a küszöböt, törülközőt hozott az enyhén megázott vendégeinek. Átölelve vezetett a virággal teli erkélyéhez, mintegy megmutatva az egyetlen színfoltot a lakásában. Kávéval, hűsítővel kínált, majd bizalmasan felvázolta egészségügyi állapotát, az elmúlt hetek eseményeit, érzéseit, jelenlegi hogylétét. A múlt szomorúságai, bánatai említése mellett hálával és örömmel újságolta, többen is mellé álltak az elmúlt napokban. Szomszédja például felajánlotta neki, hogy szívesen sétál vele, elkíséri autóval a temetőbe, de azt is, hogy a háztartásban, mint például a függöny leakasztásában, segítő kezet nyújt. Sokszor nem is gondolnánk, hogy milyen könnyen segíthetünk egy özvegy vagy magányos embernek.

Mindamellett, hogy igyekszünk a lehető legnagyobb mértékben jelen lenni a bennünket keresők életében, nagy elégtétel számunkra, ha azt láthatjuk, a szeretetszolgálat, akárcsak a szeretet, nem korlátozódik egyetlen telefonszámra és városra sem. Csupán nyitott szívre van szükség, hogy észrevegyük: környezetünkben a legapróbbnak tűnő cselekedetekkel, szavakkal is Isten csodálatos országát képviselhetjük.


Eni & Norbert

Betelefonálók, figyelem!

A tavaly óta beérkezett 272 új betelefonáló közül az első 200-at magunk között felosztva nyár végéig személyesen is megátogatunk.

A baloldali képen láthatók az egyik munkatárs kihúzott cetlii, melyek a nyilvántartásunkban szereplők pontos adatait tartalmazza.

Várjuk a találkozást! :)

Megtört nád – füstölgő mécses

„megrepedt nádszálat nem töri össze,

a füstölgő mécsest nem oltja el”

    (Ézs 42,3)

Nóra néni

Nóra néni januárban hívott bennünket. Mint kiderült, társaságra, emberi szóra volt a legnagyobb szüksége. Azóta rendszeresen látogatjuk.
Ha bejelentkezünk hozzá, ő már jóval az érkezésünk előtt izgatottan vár bennünket. Legutóbb nemcsak hálás szívvel, hanem egy-egy tányér hígpalacsintával is fogadott.
Beszélgetésünk alatt elárulta, kb. 16 éve nem készített palacsintát...

Eni

Hálaadás

Ma is folytattuk támogatóink megkeresését, melynek elsődleges célja az előző egy évi támogatások megköszönése volt. Elindulásunkkor kezünkben köszönőlevél, néhány szórólapunk, szemléltető (megsárgult) újságok, továbbá, az iratcsomó legalján, néhány támogatási szerződés is, hátha…
Ebből a hátha-ívekből jó néhány már egészen biztos jele lett annak, hogy támogatóink közül többen is fontosnak tartják a Református Telefonos Szeretetszolgálat létezését, munkáját. A napokban, hála Istennek, szerződést hosszabbítottunk meg a Scholl Üzleti és Gyógyászati Segédeszközök Boltjával, a Gynia Szülészeti és Nőgyógyászati Magánklinikával, a Dorcas Segélyszervezettel. Folyamatban van a Romsound Társasággal, illetve az Agapé Étterem képviselőivel való egyeztetés is.

Mivel ezek a támogatások fedezik az általunk vásárolt, rászorulókhoz juttatott élelmiszerek, gyógyszerek és egyéb költségek kiadásait, bármilyen jellegű adománynak, felajánlásnak nagyon örülünk!

Ötleteteket várunk arra nézve is, hogy kiket kereshetünk még meg támogatás ügyében.

Hálásak vagyunk azért is, ha más figyelmét is felhívod internetes naplónkra. :-)

Köszönjük!

Mai örömhír

Ügyeletesünk ezen a pénteken is igével köszönti és bátorítja a RefTelSzhez betefonálókat.
Mai ügyeletünk alapigéje:

Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba, hogy eljussak Isten országához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljam hárfával, Isten, én Istenem!

 (Zsolt 43,3-4)

Fotóriport Magyarlapádról

Egy héttel ezelőtt a víz még nem volt gyerekjáték

   

Magasabb házakat is sújtott a vízáradat 

Felszedett padló, összegyűjtött bútordarabok

  

Víz ágymagasságban / Ágy vízmagasságban

 

A frissen festett szoba szárítása

 

Iszapos konfirmációs emléklap

  

Újra kell cementezni a szobákat

.

Az ablakon menekítették ki. A víz nyoma a válláig ér.

A víz megjelölte a maga magasságát. Az emberek a háztetőre menekültek.