Hidalmás, Sárkánykert, Zsibó
2013. szeptember 7.
A reggeli gyülekezőn ki vidáman, ki fázósan érkezett, de minden gyermek szemében tükröződött a kíváncsiság és a várakozás fénye. Megnyugtató volt a napi Ige, amelyet indulás előtt fölolvastunk: „...akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten fiai vagytok!" Hós 2,1. Isten drága gyermekeiként elindultunk.
Hamarosan a Sárkányok kertje, a maga pompájával fogadta kisautóval és 3 mikrobusszal érkező 27 fős gyermekcsapatunkat, illetve 11 fős munkatársi közösségünket.
A Sárkánykerthez érkezve az ismerkedős labdajáték oldottá tette a hangulatot. Kis müzlis csemegézés után felfedező útra indultunk Boér Imre vezetésével, aki érdekesebbnél érdekesebb nevű sárkányokról, meg a pásztorlány legendájáról mesélt.
Vidám hangulatban haladva megérkeztünk a bányajárathoz, melyet a gyerekek barlangnak neveztek. Izgatottan haladtunk végig a járatban. Izgalmas volt halvány lámpafényben köves, nedves talajon haladni és fölkiáltani a gyerekhangra felrezzenő denevérek láttán is. Különösen Nicu volt elragadtatva, hogy bár farkassal nem találkozott, de egy denevér épp a feje fölött repült el. S miután a denevérek birodalmában ilyen bátran helyt állt, a következő kihívásoknak is izgatottságtól csillogó szemmel lendült neki. Ugyanígy a többi gyermek kicsitől nagyig, fiatal és idős egyaránt vállalta, hogy a meredek, az esőzések miatt kettévált, szakadékszerű részeket is áthágja, mert mindannyian éreztük a bizalmat, szerető segítőkészséget. Attila és Tamás hátul vigyáztak a lemaradókra s közben uborkafáról meséltek, amelyet meg lehet mászni, és hasonló vicces történetekről. Majd, hogy a Gondviselés még inkább kiteljesedjen, baj nélkül érkezhettünk meg a Sárkánykert csúcsára, ahol gyönyörű kilátás tárult elénk. A napsugarakban is mintha Isten ölelő szeretete rejtőzött volna a tájban gyönyörködő gyermekei iránt.
Beszélgetés közben tovább haladva szinte észre sem vettük, hogy leértünk a tisztásra, ahonnan indultunk. Hálásan elfogyasztottuk az önkéntes kezek által készített finom aprósüteményt, gyümölcsöt.
Kirándulásunk következő szakasza a zsibói füvészkertbe vezetett, ahol ámulattal nézegettünk rózsákat, különböző színárnyalatokban tündöklő bokrokat, mediterrán növényzetet. Az pedig külön örömöt jelentett, hogy a vízi növények közt egy-egy teknőst is köszönthettünk, vizsgáltuk a hasát, páncélját, tényleg olyan erős lenne? Stefi alig akarta otthagyni őket. Még nehezebb volt elbúcsúzni az akváriumok változatos halaitól, ahonnan Imre, a túravezetőnk a Wesselényi kastély felé irányított minket.
Kirándulásunk utolsó délutáni óráit a hidalmási táborozóhelyen töltöttük el. Itt jó étvággyal fogyasztottuk el a munkatársaink által gondosan elkészített bográcsosgulyást. Szabadtéri játékok után körbe ültünk és meghallgattuk Mária és Márta történetét Jézus, a zarándok szemszögéből. Végül pedig a visszajelző kör rendjén a gyermekek megfogalmazták az élményeiket és fölirtuk egy fehér zsákra.
Köszönjük Istennek, szervezőknek, résztvevőknek, gyermekeiket ránk bizó szülőknek, önkénteseinknek, akik a süteményt elkészítették az V. Szilágysági gyermekkirándulást! Így hát a mezők virágaitól, az eső és szél által formált Sárkányoktól, az áhítat során Jézustól, Máriától és Mártától tanultunk csendességet, engedelmességet, örömet. V. alkalommal is teljes volt a mennyei Gondviselés!
Pál Erika
önkéntes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése